A D-dimer, mint prognosztikai indikátor különféle betegségek esetén:

A véralvadási rendszer és a gyulladás, az endothelkárosodás, valamint más nem trombotikus betegségek, például fertőzés, műtét vagy trauma, szívelégtelenség és rosszindulatú daganatok közötti szoros kapcsolat miatt gyakran megfigyelhető a D-dimer szintjének emelkedése. A kutatások kimutatták, hogy ezeknek a betegségeknek a leggyakoribb kedvezőtlen prognózisa továbbra is a trombózis, a DIC stb. Ezen szövődmények többsége pontosan a leggyakoribb kapcsolódó betegségek vagy állapotok, amelyek D-dimer-emelkedést okoznak. Így a D-dimer széleskörű és érzékeny értékelési indikátorként használható a betegségek esetében.

1. Rákos betegek esetében több tanulmány is kimutatta, hogy a rosszindulatú daganatos betegek 1-3 éves túlélési aránya emelkedett D-dimerrel szignifikánsan alacsonyabb, mint a normális D-dimerrel rendelkezőké. A D-dimer indikátorként használható a rosszindulatú daganatos betegek prognózisának értékelésére.

2. VTE-betegek esetében több vizsgálat is megerősítette, hogy a D-dimer-pozitív betegeknél az antikoaguláció alatt 2-3-szor nagyobb a későbbi trombotikus kiújulás kockázata a negatív betegekhez képest. Egy másik, 1818 résztvevővel végzett, 7 vizsgálatban végzett metaanalízis kimutatta, hogy a kóros D-dimer a trombotikus kiújulás egyik fő prediktora VTE-betegeknél, és a D-dimert több VTE-kiújulás kockázati előrejelző modellbe is beépítették.

3. Mechanikus billentyűpótláson (MHVR) átesett betegek esetében egy 618 résztvevővel végzett hosszú távú követéses vizsgálat kimutatta, hogy azoknál a betegeknél, akiknek a D-dimer szintje a warfarin-periódus alatt az MHVR után rendellenes volt, körülbelül ötször nagyobb volt a mellékhatások kockázata, mint azoknál, akiknek a szintje normális volt. A többváltozós korrelációanalízis megerősítette, hogy a D-dimer szintje független előrejelzője volt a trombózisnak vagy a kardiovaszkuláris eseményeknek az antikoaguláns kezelés során.

4. Pitvarfibrillációban (AF) szenvedő betegeknél a D-dimer segítségével előre jelezhetők a trombotikus és kardiovaszkuláris események orális antikoaguláns kezelés során. Egy 269 pitvarfibrillációban szenvedő beteg bevonásával végzett, körülbelül 2 évig tartó prospektív vizsgálat kimutatta, hogy az orális antikoaguláns kezelés során az INR-szabványnak megfelelő betegek körülbelül 23%-ánál kóros D-dimer-szintet figyeltek meg, míg az kóros D-dimer-szinttel rendelkező betegeknél 15,8-szor, illetve 7,64-szer nagyobb volt a trombotikus és egyidejű kardiovaszkuláris események kockázata a normális D-dimer-szinttel rendelkező betegekhez képest.
Ezen specifikus betegségek vagy betegek esetében az emelkedett vagy tartósan pozitív D-dimer gyakran rossz prognózist vagy az állapot romlását jelzi.