A trombusokkal kapcsolatos ismeretek elmélyülésével a D-dimer a véralvadási klinikai laboratóriumokban a leggyakrabban használt tesztanyagként használatos a trombus kizárására. Ez azonban csak a D-dimer elsődleges értelmezése. Manapság számos tudós gazdagabb jelentést adott a D-dimernek a D-dimerrel és a betegségekkel való kapcsolatával kapcsolatos kutatásokban. A jelen szám tartalma segít megérteni az új alkalmazási irányát.
A D-dimer klinikai alkalmazásának alapjai
01. A D-dimer szintjének növekedése a szervezet koagulációs és fibrinolízis rendszerének aktiválódását jelzi, és ez a folyamat magas átalakulási állapotot mutat. A negatív D-dimer felhasználható trombus kizárására (ez a legfontosabb klinikai érték); míg a pozitív D-dimer nem bizonyítja a tromboembólia kialakulását. A tromboembólia kialakulása e két rendszer egyensúlyától függ.
02. A D-dimer felezési ideje 7-8 óra, és a trombózis után 2 órával kimutatható. Ez a jellemző jól illeszthető a klinikai gyakorlatba, és a túl rövid felezési idő miatt nem lesz nehéz monitorozni, illetve a túl hosszú felezési idő miatt sem fog csökkenni a monitorozás jelentősége.
03. A D-dimer in vitro körülmények között legalább 24-48 órán át stabil maradhat a vérmintákban, így az in vitro kimutatott D-dimer-tartalom pontosan tükrözi az in vivo D-dimer-szintet.
04. A D-dimer módszertana teljes mértékben az antigén-antitest reakción alapul, de a specifikus módszertan sokrétű, de nem egységes. A reagensben lévő antitestek változatosak, és a kimutatott antigénfragmensek inkonzisztensek. A laboratóriumban a márka kiválasztásakor azt szűrni kell.
A D-dimer hagyományos koagulációs klinikai alkalmazása
1. VTE kizárási diagnózis:
A D-dimer teszt a klinikai kockázatértékelő eszközökkel kombinálva hatékonyan alkalmazható a mélyvénás trombózis (DVT) és a tüdőembólia (PE) kizárására.
Trombus kizárására történő alkalmazás esetén bizonyos követelményeknek kell megfelelni a D-dimer reagenssel és a módszertannal szemben. A D-dimer ipari szabvány szerint a kombinált teszt előtti valószínűséghez ≥97%-os negatív predikciós arány és ≥95%-os érzékenység szükséges.
2. A disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) kiegészítő diagnózisa:
A DIC tipikus megnyilvánulása a hiperfibrinolízis rendszer, és a hiperfibrinolízist tükröző kimutatás fontos szerepet játszik a DIC pontozási rendszerben. Klinikailag kimutatták, hogy a D-dimer szintje jelentősen (több mint tízszeresére) emelkedik a DIC-s betegeknél. A hazai és külföldi DIC diagnosztikai irányelvekben vagy konszenzusban a D-dimert a DIC diagnosztizálásának egyik laboratóriumi indikátoraként használják, és ajánlott az FDP együttes elvégzése. Hatékonyan javítja a DIC diagnózis hatékonyságát. A DIC diagnózisa nem állítható fel csupán egyetlen laboratóriumi index és egyetlen vizsgálat eredményei alapján. Átfogó elemzésre és dinamikus monitorozásra van szükség a beteg klinikai tüneteivel és más laboratóriumi indikátorokkal kombinálva.
A D-dimer új klinikai alkalmazásai
1. D-dimer alkalmazása COVID-19 betegeknél: Bizonyos értelemben a COVID-19 egy immunrendszeri rendellenességek által kiváltott trombotikus betegség, diffúz gyulladásos válasszal és mikrotrombózissal a tüdőben. A beszámolók szerint a kórházban kezelt VTE-ben szenvedő betegek több mint 20%-a COVID-19 miatt szenved.
• A felvételkor mért D-dimer-szint függetlenül előre jelezte a kórházi halálozást, és kiszűrte a potenciálisan magas kockázatú betegeket. Jelenleg a D-dimer a COVID-19-betegek kórházba kerülésekor végzett szűrővizsgálatok egyik kulcsfontosságú elemévé vált.
• A D-dimer segíthet eldönteni, hogy COVID-19 betegeknél heparinnal történő antikoagulációt kell-e elkezdeni. Jelentések szerint azoknál a betegeknél, akiknél a D-dimer szintje ≥ 6-7-szerese a referencia tartomány felső határának, a heparinnal történő antikoaguláció megkezdése jelentősen javíthatja a betegek eredményeit.
• A D-dimer dinamikus monitorozása felhasználható a VTE előfordulásának felmérésére COVID-19 betegeknél.
• D-dimer-megfigyelés, amely felhasználható a COVID-19 kimenetelének felmérésére.
• D-dimer monitorozás, amikor a betegség kezelésével kapcsolatos döntés előtt áll, tud-e a D-dimer valamilyen referenciainformációt nyújtani? Számos klinikai vizsgálatot figyelnek meg külföldön.
2. A D-dimer dinamikus monitorozása előrejelzi a VTE kialakulását:
Amint azt fentebb említettük, a D-dimer felezési ideje 7-8 óra. Pontosan ennek a tulajdonságnak köszönhetően a D-dimer dinamikusan képes monitorozni és előre jelezni a VTE kialakulását. Átmeneti hiperkoagulációs állapot vagy mikrotrombózis esetén a D-dimer szintje enyhén emelkedik, majd gyorsan csökken. Amikor tartós friss trombusképződés van a szervezetben, a D-dimer szintje a szervezetben tovább emelkedik, csúcsszerű emelkedő görbét mutatva. A magas trombózis előfordulási gyakoriságú betegeknél, például akut és súlyos esetekben, posztoperatív betegeknél stb., ha a D-dimer szintje gyorsan emelkedik, figyelni kell a trombózis lehetőségére. A "Szakértői konszenzus a mélyvénás trombózis szűréséről és kezeléséről traumás ortopédiai betegeknél" című dokumentumban ajánlott, hogy a közepes és magas kockázatú ortopédiai műtét utáni betegek 48 óránként dinamikusan figyeljék meg a D-dimer változásait. Időben képalkotó vizsgálatokat kell végezni a mélyvénás trombózis ellenőrzése érdekében.
3. A D-dimer, mint prognosztikai indikátor különféle betegségek esetén:
A véralvadási rendszer és a gyulladás, az endothelkárosodás stb. közötti szoros kapcsolat miatt a D-dimer emelkedését gyakran megfigyelik néhány nem trombotikus betegségben, például fertőzésben, műtétben vagy traumában, szívelégtelenségben és rosszindulatú daganatokban is. Tanulmányok kimutatták, hogy ezen betegségek leggyakoribb rossz prognózisa a trombózis, a DIC stb. Ezen szövődmények többsége a leggyakoribb kapcsolódó betegségek vagy állapotok, amelyek D-dimer-emelkedést okoznak. Ezért a D-dimer széleskörű és érzékeny értékelési indexként használható a betegségek esetében.
• Daganatos betegek esetében számos tanulmány kimutatta, hogy a magas D-dimerszinttel rendelkező rosszindulatú daganatos betegek 1-3 éves túlélési aránya szignifikánsan alacsonyabb, mint a normál D-dimerszintű betegeké. A D-dimer indikátorként használható a rosszindulatú daganatos betegek prognózisának értékelésére.
• VTE-betegek esetében több vizsgálat is megerősítette, hogy a D-dimer-pozitív, VTE-ben szenvedő betegeknél 2-3-szor nagyobb a későbbi trombus-kiújulás kockázata az antikoaguláció során, mint a negatív betegeknél. Egy másik, 7 vizsgálatot magában foglaló metaanalízis, amely összesen 1818 alany bevonásával készült, kimutatta, hogy a kóros D-dimer a trombus-kiújulás egyik fő prediktora VTE-betegeknél, és a D-dimert több VTE-kiújulás kockázati előrejelző modellbe is beépítették.
• Mechanikus billentyűpótláson (MHVR) átesett betegek esetében egy 618 alany bevonásával végzett hosszú távú követéses vizsgálat kimutatta, hogy az MHVR utáni warfarin-kezelés alatt a kóros D-dimer-szinttel rendelkező betegeknél a nemkívánatos események kockázata körülbelül ötszöröse volt a normál betegekhez képest. A többváltozós korrelációanalízis megerősítette, hogy a D-dimer-szint független prediktora volt a trombotikus vagy kardiovaszkuláris eseményeknek az antikoaguláns kezelés során.
• Pitvarfibrillációban (AF) szenvedő betegeknél a D-dimer előre jelezheti a trombotikus eseményeket és a kardiovaszkuláris eseményeket orális antikoaguláció esetén. Egy 269 pitvarfibrillációban szenvedő betegen végzett, körülbelül 2 évig tartó prospektív vizsgálat kimutatta, hogy orális antikoaguláció során a célértéket elérő INR-rel rendelkező betegek körülbelül 23%-ánál kóros D-dimer-szint mutatkozott, míg a kóros D-dimer-szinttel rendelkező betegeknél a következő alakult ki: A trombotikus események és a komorbid kardiovaszkuláris események kockázata 15,8-szoros, illetve 7,64-szerese volt a normális D-dimer-szinttel rendelkező betegekhez képest.
• Ezen specifikus betegségek vagy betegek esetében az emelkedett vagy tartósan pozitív D-dimer gyakran rossz prognózist vagy a betegség súlyosbodását jelzi.
4. D-dimer alkalmazása orális antikoaguláns terápiában:
• A D-dimer meghatározza az orális antikoaguláció időtartamát: A VTE-ben vagy más trombusban szenvedő betegek antikoagulációjának optimális időtartama továbbra sem egyértelmű. Függetlenül attól, hogy NOAC-ról vagy VKA-ról van szó, a vonatkozó nemzetközi irányelvek azt javasolják, hogy a hosszan tartó antikoagulációról a vérzés kockázatának megfelelően kell dönteni az antikoaguláns terápia harmadik hónapjában, és a D-dimer ehhez személyre szabott információkat tud nyújtani.
• A D-dimer vezérli az orális antikoaguláns intenzitásának beállítását: A warfarin és az új orális antikoagulánsok a klinikai gyakorlatban leggyakrabban használt orális antikoagulánsok, amelyek mindkettő csökkentheti a D-dimer szintjét. és a fibrinolitikus rendszer aktiválódását, ezáltal közvetve a D-dimer szintjét. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a D-dimerrel vezérelt antikoaguláció a betegeknél hatékonyan csökkenti a mellékhatások előfordulását.
Összefoglalva, a D-dimer teszt már nem korlátozódik a hagyományos alkalmazásokra, mint például a VTE kizárásának diagnózisa és a DIC kimutatása. A D-dimer fontos szerepet játszik a betegségek előrejelzésében, a prognózisban, az orális antikoagulánsok alkalmazásában és a COVID-19-ben. A kutatások folyamatos elmélyülésével a D-dimer alkalmazása egyre szélesebb körűvé válik.
Névjegykártya
Kínai WeChat