A vérben lévő fibrin monomereket az aktivált X III faktor térhálósítja, majd az aktivált plazmin hidrolizál, így egy specifikus lebomlási termék, az úgynevezett „fibrin lebomlási termék (FDP)” keletkezik. A D-dimer a legegyszerűbb FDP, és tömegkoncentrációjának növekedése az in vivo hiperkoagulációs állapotot és a másodlagos hiperfibrinolízist tükrözi. Ezért a D-dimer koncentrációja nagy jelentőséggel bír a trombotikus betegségek diagnosztizálása, hatékonyságának értékelése és prognózisának megítélése szempontjából.
A COVID-19 kitörése óta, a betegség klinikai tüneteinek és kóros megértésének elmélyülésével, valamint a diagnózis és a kezelés terén szerzett tapasztalatok felhalmozódásával, az újonnan diagnosztizált, súlyos koszorúér-tüdőgyulladásban szenvedő betegeknél gyorsan kialakulhat akut légzési distressz szindróma. Tünetek: szeptikus sokk, refrakter metabolikus acidózis, véralvadási zavar és többszervi elégtelenség. A D-dimer szintje emelkedett súlyos tüdőgyulladásban szenvedő betegeknél.
Súlyos betegséknek figyelniük kell a vénás tromboembólia (VTE) kockázatára a hosszan tartó ágynyugalom és a rendellenes véralvadási funkció miatt.
A kezelés során szükséges a releváns mutatók monitorozása az állapottól függően, beleértve a szívizom markereit, a véralvadási funkciót stb. Egyes betegeknél megemelkedhet a mioglobinszint, súlyos esetekben megemelkedhet a troponinszint, súlyos esetekben pedig a D-dimer (D-dimer) szintje is megemelkedhet.
Látható, hogy a D-dimernek szövődményfüggő monitorozási jelentősége van a COVID-19 progressziójában, tehát milyen szerepet játszik más betegségekben?
1. Vénás tromboembólia
A D-dimert széles körben alkalmazzák vénás tromboembóliával (VTE) kapcsolatos betegségek, például mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia (PE) kezelésében. A negatív D-dimer teszt kizárhatja a DVT-t, és a D-dimer koncentrációja felhasználható a VTE kiújulásának arányának előrejelzésére is. A tanulmány megállapította, hogy a magasabb koncentrációjú populációban a VTE kiújulásának kockázati aránya 4,1-szerese volt a normál koncentrációjú populációhoz képest.
A D-dimer a tüdőembólia egyik kimutatási indikátora is. Negatív prediktív értéke nagyon magas, jelentősége az akut tüdőembólia kizárásában rejlik, különösen azoknál a betegeknél, akiknél csekély a gyanú. Ezért az akut tüdőembólia gyanúja esetén az alsó végtagok mélyvénáinak ultrahangvizsgálatát és a D-dimer vizsgálatot kombinálni kell.
2. Disszeminált intravaszkuláris koaguláció
A disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) egy klinikai szindróma, amelyet vérzés és mikrokeringési elégtelenség jellemez, és számos betegség alapjául szolgálhat. A kialakulási folyamatban több rendszer vesz részt, például a koaguláció, az antikoaguláció és a fibrinolízis. A D-dimer szintje a DIC kialakulásának korai szakaszában megnőtt, és koncentrációja a betegség előrehaladtával több mint tízszeresére nőtt. Ezért a D-dimer a DIC korai diagnosztizálásának és állapotának monitorozásának egyik fő indikátoraként használható.
3. Aorta disszekció
„A kínai szakértői konszenzus az aorta disszekciójának diagnózisáról és kezeléséről” rámutatott, hogy a D-dimer, mint az aorta disszekció (AD) rutinszerű laboratóriumi vizsgálata, nagyon fontos a disszekció diagnosztizálásában és differenciáldiagnózisában. Amikor a beteg D-dimer-szintje gyorsan emelkedik, az AD diagnózisának valószínűsége megnő. A kezdetétől számított 24 órán belül, amikor a D-dimer eléri az 500 µg/l kritikus értéket, az akut AD diagnosztizálására való érzékenysége 100%, specificitása pedig 67%, így kizárási indexként használható az akut AD diagnosztizálásában.
4. Ateroszklerotikus szív- és érrendszeri betegség
Az ateroszklerotikus szív- és érrendszeri betegség az arterioszklerotikus plakk által okozott szívbetegség, beleértve az ST-szakasz elevációval járó akut miokardiális infarktust, az ST-szakasz nélküli akut miokardiális infarktust és az instabil anginát. A plakk megrepedése után a plakkban lévő nekrotikus maganyag kifolyik, ami rendellenes véráramlási komponenseket, a véralvadási rendszer aktiválódását és a D-dimer koncentrációjának növekedését okozza. A koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél az emelkedett D-dimer szint előre jelezheti az akut miokardiális infarktus (AMI) magasabb kockázatát, és indikátorként használható az ACS állapotának megfigyelésére.
5. Trombolitikus terápia
Lawter tanulmánya kimutatta, hogy a különféle trombolitikus gyógyszerek növelhetik a D-dimer szintjét, és a trombolízis előtti és utáni koncentrációváltozásai indikátorként szolgálhatnak a trombolitikus terápia megítéléséhez. A D-dimer szintje gyorsan emelkedett, elérve a csúcsértéket a trombolízis után, majd rövid időn belül visszaesett, a klinikai tünetek jelentős javulásával együtt, ami a kezelés hatékonyságát jelzi.
- A D-dimer szintje jelentősen megemelkedett 1-6 óra elteltével akut miokardiális infarktus és agyi infarktus esetén végzett trombolízis után.
- MVT trombolízis során a D-dimer csúcs általában 24 óra vagy később jelentkezik
Névjegykártya
Kínai WeChat