01. A mélyvénás trombózis és a tüdőembólia diagnózisa

A mélyvénás trombózis (D-VT) hajlamosít a tüdőembóliára (PE), amelyet összefoglaló néven vénás tromboembóliának (VTE) neveznek. A plazma D-dimer szintje jelentősen emelkedett a VTE-s betegeknél.

Kapcsolódó tanulmányok kimutatták, hogy a PE-ben és D-VT-ben szenvedő betegek plazma D-dimer koncentrációja meghaladja az 1000 μg/l-t.

Azonban számos betegség vagy bizonyos kóros tényező (műtétek, daganatok, szív- és érrendszeri betegségek stb.) miatt bizonyos hatással van a hemosztázisra, ami a D-dimer szintjének emelkedéséhez vezet. Ezért, bár a D-dimer érzékenysége magas, specificitása mindössze 50-70%, és a D-dimer önmagában nem képes diagnosztizálni a VTE-t. Ezért a D-dimer jelentős emelkedése nem használható a VTE specifikus indikátoraként. A D-dimer tesztelésének gyakorlati jelentősége, hogy a negatív eredmény kizárja a VTE diagnózisát.

 

02 Disszeminált intravaszkuláris koaguláció

A disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) a testben található kis erekben kiterjedt mikrotrombózis és bizonyos patogén faktorok hatására kialakuló másodlagos hiperfibrinolízis szindróma, amelyet másodlagos fibrinolízis vagy gátolt fibrinolízis kísérhet.

A D-dimer emelkedett plazmatartalma magas klinikai referenciaértékkel bír a DIC korai diagnosztizálásában. Meg kell azonban jegyezni, hogy a D-dimer szintjének emelkedése nem specifikus teszt a DIC kimutatására, de számos, mikrotrombózissal járó betegség vezethet a D-dimer szintjének emelkedéséhez. Amikor a fibrinolízis az extravaszkuláris koaguláció következménye, a D-dimer szintje is emelkedni fog.

Tanulmányok kimutatták, hogy a D-dimer szintje napokkal a DIC előtt emelkedni kezd, és jelentősen magasabb a normálisnál.

 

03 Újszülöttkori fulladás

Az újszülöttkori aszfixia esetén a hipoxia és az acidózis különböző fokú, a hipoxia és az acidózis kiterjedt érrendszeri endothelkárosodást okozhat, ami nagy mennyiségű koagulációs anyag felszabadulásához vezet, ezáltal fokozva a fibrinogén termelését.

Vonatkozó tanulmányok kimutatták, hogy az aszfixiás csoportban a köldökzsinórvér D-dimer értéke szignifikánsan magasabb, mint a normál kontrollcsoporté, és a perifériás vér D-dimer értékéhez képest is szignifikánsan magasabb.

 

04 Szisztémás lupus erythematosus (SLE)

Az SLE-s betegek koagulációs-fibrinolízis rendszere rendellenes, és a koagulációs-fibrinolízis rendszer rendellenessége a betegség aktív stádiumában kifejezettebb, és a trombózishajlam nyilvánvalóbb; a betegség enyhülésekor a koagulációs-fibrinolízis rendszer általában normális.

Ezért a szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek D-dimer szintje aktív és inaktív stádiumban jelentősen megemelkedik, és az aktív stádiumú betegek plazma D-dimer szintje szignifikánsan magasabb, mint az inaktív stádiumúaké.

05 Májcirrózis és májrák

A D-dimer az egyik olyan marker, amely a májbetegség súlyosságát tükrözi. Minél súlyosabb a májbetegség, annál magasabb a plazma D-dimer-tartalma.

Vonatkozó vizsgálatok kimutatták, hogy májcirrózisban szenvedő betegeknél a Child-Pugh A, B és C stádiumú D-dimer értékek rendre (2,218 ± 0,54) μg/ml, (6,03 ± 0,76) μg/ml, illetve (10,536 ± 0,664) μg/ml voltak.

Ezenkívül a D-dimer szintje szignifikánsan emelkedett volt a gyorsan progressziójú és rossz prognózisú májrákos betegeknél.

06 Gyomorrák

A rákos betegek reszekciója után a betegek körülbelül felénél tromboembólia fordul elő, és a D-dimer szintje a betegek 90%-ánál jelentősen megemelkedik.

Ezenkívül a tumorsejtekben található egy magas cukortartalmú anyagcsoport, amelyek szerkezete és szöveti faktora nagyon hasonló. Az emberi anyagcsere-tevékenységekben való részvétel elősegítheti a szervezet véralvadási rendszerének aktivitását és növelheti a trombózis kockázatát, valamint a D-dimer szintje jelentősen megemelkedik. A III-IV. stádiumú gyomorrákos betegeknél a D-dimer szintje szignifikánsan magasabb volt, mint az I-II. stádiumú gyomorrákos betegeknél.

 

07 Mycoplasma tüdőgyulladás (MMP)

A súlyos MPP-t gyakran emelkedett D-dimer-szint kíséri, és a D-dimer-szint szignifikánsan magasabb a súlyos MPP-ben szenvedő betegeknél, mint az enyhe esetekben.

Amikor az MPP súlyosan beteg, lokálisan hipoxia, ischaemia és acidózis lép fel, párosulva a kórokozók közvetlen inváziójával, amelyek károsítják az érrendszeri endotélsejteket, szabaddá teszik a kollagént, aktiválják a koagulációs rendszert, hiperkoagulációs állapotot alakítanak ki, és mikrotrombusokat képeznek. A belső fibrinolitikus, kinin és komplement rendszerek is egymást követően aktiválódnak, ami a D-dimer szintjének emelkedéséhez vezet.

 

08 Cukorbetegség, diabéteszes nefropátia

A D-dimer szintje szignifikánsan emelkedett volt cukorbetegeknél és diabéteszes nefropátiában szenvedő betegeknél.

Ezenkívül a diabéteszes nefropátiában szenvedő betegek D-dimer és fibrinogén indexei szignifikánsan magasabbak voltak, mint a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeké. Ezért a klinikai gyakorlatban a D-dimer tesztindexként használható a cukorbetegség és a vesebetegség súlyosságának diagnosztizálására.

09 Allergiás purpura (AP)

Az AP akut fázisában a véralvadás fokozódása és a vérlemezke-funkció fokozódása különböző fokú, ami érgörcshöz, vérlemezke-aggregációhoz és trombózishoz vezet.

Az AP-ben szenvedő gyermekeknél az emelkedett D-dimerszint gyakori a kezdettől számított 2 hét után, és a klinikai stádiumok között változik, tükrözve a szisztémás érgyulladás kiterjedését és fokát.

Ezenkívül prognosztikai indikátor is, a D-dimer tartósan magas szintjével a betegség gyakran elhúzódó és vesekárosodásra hajlamos.

 

10 Terhesség

Kapcsolódó tanulmányok kimutatták, hogy a terhes nők körülbelül 10%-ánál jelentősen emelkedett a D-dimer szintje, ami vérrögképződés kockázatára utal.

A praeeclampsia a terhesség gyakori szövődménye. A praeeclampsia és az eclampsia főbb kóros elváltozásai a véralvadás aktivációja és a fibrinolízis fokozódása, ami megnövekedett mikrovaszkuláris trombózist és D-dimer szintet eredményez.

A D-dimer szintje a szülés után gyorsan csökkent az egészséges nőknél, de megemelkedett a preeclampsiában szenvedő nőknél, és csak 4-6 hét után tért vissza a normális szintre.

11 Akut koronária szindróma és disszekciós aneurizma

Az akut koszorúér-szindrómában szenvedő betegek D-dimer szintje normális vagy csak enyhén emelkedett, míg az aorta dissectio aneurizmáiban jelentősen emelkedett.

Ez összefügg a két artériás erekben lévő trombusterhelés jelentős különbségével. A koszorúér lumenje vékonyabb, és a koszorúérben lévő trombus kevesebb. Az aorta intima megrepedése után nagy mennyiségű artériás vér jut be az érfalba, disszekciós aneurizmát képezve. A koagulációs mechanizmus hatására nagyszámú trombus képződik.

12 Akut agyi infarktus

Akut agyi infarktus esetén fokozott a spontán trombolízis és a másodlagos fibrinolitikus aktivitás, ami a plazma D-dimer szintjének emelkedésében nyilvánul meg. A D-dimer szintje az akut agyi infarktus korai szakaszában jelentősen megemelkedett.

Az akut ischaemiás stroke-ban szenvedő betegek plazma D-dimer szintje a kezdetét követő első héten kismértékben emelkedett, 2-4 hét alatt jelentősen megnőtt, és a felépülési időszak (>3 hónap) alatt nem különbözött a normál szinttől.