1. A D-dimer szintjének növekedése a szervezet koagulációs és fibrinolízis rendszereinek aktiválódását jelzi, ami magas konverziós állapotot mutat.
A D-dimer negatív, és felhasználható trombus kizárására (ami a legfontosabb klinikai érték); a pozitív D-dimer nem bizonyítja a tromboembólia kialakulását, és a tromboembólia kialakulásának konkrét meghatározását továbbra is e két rendszer egyensúlyi állapotán kell alapulnia.
2. A D-dimer felezési ideje 7-8 óra, és a trombózis után 2 órával kimutatható. Ez a jellemző jól illeszthető a klinikai gyakorlatba, és a rövid felezési idő miatt nem lesz nehéz kimutatni, illetve a hosszú felezési idő miatt sem veszíti el monitorozási jelentőségét.
3. A D-dimer legalább 24-48 órán át stabil maradhat a leválasztott vérmintákban, lehetővé téve a D-dimer tartalom in vitro kimutatását, hogy pontosan tükrözze a D-dimer szintjét a szervezetben.
4. A D-dimer módszertana antigén-antitest reakciókon alapul, de a specifikus módszertan változatos és következetlen. A reagensekben lévő antitestek változatosak, és a kimutatott antigénfragmensek inkonzisztensek. A laboratóriumi márkaválasztás során különbséget kell tenni.