Az életben az emberek időről időre elkerülhetetlenül megütköznek és véreznek. Normális körülmények között, ha egyes sebeket nem kezelnek, a vér fokozatosan megalvad, magától eláll a vérzés, és végül vérpörköt hagy maga után. Miért van ez? Milyen anyagok játszottak fontos szerepet ebben a folyamatban? Ezután fedezzük fel együtt a véralvadásról szóló ismereteket!

Mint mindannyian tudjuk, a szív nyomására folyamatosan kering a vér az emberi testben, hogy elszállítsa a szervezet számára szükséges oxigént, fehérjét, vizet, elektrolitokat és szénhidrátokat. Normális körülmények között a vér az erekben áramlik. Amikor az erek megsérülnek, a szervezet egy sor reakció révén megállítja a vérzést és az alvadást. Az emberi test normális véralvadása és hemosztázisa főként az ép érfal szerkezetétől és működésétől, a véralvadási faktorok normális aktivitásától, valamint a hatékony vérlemezkék minőségétől és mennyiségétől függ.

Normális körülmények között a vérlemezkék a kapillárisok belső falai mentén helyezkednek el, hogy fenntartsák az érfalak épségét. Amikor a vérerek megsérülnek, először összehúzódás következik be, ami a sérült részen lévő erek falait közelíti egymáshoz, zsugorítja a sebet és lelassítja a véráramlást. Ugyanakkor a vérlemezkék megtapadnak, aggregálódnak és tartalmat bocsátanak ki a sérült részen, helyi vérlemezke-trombust képezve, elzárva a sebet. Az erek és a vérlemezkék hemosztázisát kezdeti hemosztázisnak, a fibrinrög kialakulásának folyamatát pedig a sérült helyen a koagulációs rendszer aktiválódása után, amely elzárja a sebet, másodlagos hemosztatikus mechanizmusnak nevezzük.

Konkrétan a véralvadás azt a folyamatot jelenti, amelynek során a vér áramló állapotból nem áramló gélállapotba kerül. A koaguláció azt jelenti, hogy az alvadási faktorok sorozata enzimalízissel egymás után aktiválódik, és végül trombin képződik, fibrinrögöt képezve.A koagulációs folyamat gyakran háromféleképpen zajlik: endogén koagulációs útvonalon, exogén koagulációs útvonalon és közös koagulációs útvonalon.

1) Az endogén koagulációs útvonalat a XII. koagulációs faktor indítja el kontakt reakció révén. Különböző koagulációs faktorok aktiválódása és reakciója révén a protrombin végül trombinná alakul. A trombin a fibrinogént fibrinné alakítja a véralvadás céljának elérése érdekében.

2) Az exogén koagulációs útvonal a saját szöveti faktor felszabadulására utal, amely rövid időt igényel a koagulációhoz és a gyors válaszhoz.

Tanulmányok kimutatták, hogy az endogén és az exogén koagulációs útvonal kölcsönösen aktiválódhat és aktiválódhat.

3) A közös koagulációs útvonal az endogén koagulációs rendszer és az exogén koagulációs rendszer közös koagulációs szakaszára utal, amely főként a trombinképződés és a fibrinképződés két szakaszát foglalja magában.

Az úgynevezett hemosztázis és érkárosodás, amely aktiválja az exogén koagulációs útvonalat. Az endogén koagulációs útvonal fiziológiai funkciója jelenleg nem teljesen tisztázott. Az azonban biztos, hogy az endogén véralvadási útvonal aktiválódhat, amikor az emberi test mesterséges anyagokkal érintkezik, ami azt jelenti, hogy a biológiai anyagok véralvadást okozhatnak az emberi szervezetben, és ez a jelenség az orvostechnikai eszközök emberi szervezetbe történő beültetésének is jelentős akadályává vált.

Bármely véralvadási faktor vagy a véralvadási folyamat bármely láncszemének rendellenességei vagy akadályai a teljes véralvadási folyamat rendellenességeit vagy működési zavarait okozzák. Látható, hogy a véralvadás egy összetett és érzékeny folyamat az emberi szervezetben, amely fontos szerepet játszik életünk fenntartásában.