A trombózist általában fizikális vizsgálattal, laboratóriumi vizsgálattal és képalkotó vizsgálattal kell kimutatni.

1. Fizikális vizsgálat: Vénás trombózis gyanúja esetén az általában a vénákba áramló vér mennyiségét befolyásolja, ami végtagfájdalmat és -duzzanatot eredményez. Súlyos esetekben sápadt bőr és a végtagokon a pulzus hiánya is kíséri. Előzetes vizsgálati elemként használható a trombózis kimutatására.

2. Laboratóriumi vizsgálatok: beleértve a vérvizsgálatot, a normál véralvadási vizsgálatokat, a biokémiai vizsgálatokat stb., az egyik legfontosabb a D-dimer, amely a fibrinkomplex oldódása során keletkező bomlástermék. A fibrinolitikus rendszer vénás trombózis esetén is aktiválódik. Ha a D-dimer koncentrációja normális, negatív értéke viszonylag megbízható, és az akut trombózis lehetősége alapvetően kizárható.

3. Képalkotó vizsgálat: A leggyakoribb vizsgálati módszer a B-ultrahang, amellyel a trombus mérete, kiterjedése és helyi véráramlása látható. Ha az erek viszonylag vékonyak, és a trombus viszonylag kicsi, CT és MRI vizsgálatok is alkalmazhatók a trombus helyének és az érelzáródás konkrét helyzetének részletes diagnosztizálására.

Ha felmerül a gyanú, hogy trombus van a szervezetben, ajánlott időben orvoshoz fordulni, és az orvos irányítása alatt a diagnózis megerősítéséhez a saját helyzetének megfelelően kiválasztani a megfelelő vizsgálati módszert. Fontos megjegyezni, hogy a mindennapi életben több vizet kell inni, többet mozogni és több vitaminban gazdag ételt fogyasztani. Az olyan elsődleges betegségekben szenvedő betegeknél, mint a magas vérnyomás, a hiperlipidémia, a hiperglikémia stb., aktívan kell kezelni az elsődleges betegséget.